Ezt a képet akkor fényképeztem, amikor a barátnőm és én jártunk Budapesten harmadszor. Egyszerűen imádjuk a várost. Mondjuk más alkalmakhoz képest, most nem látogattunk sok helyen, inkább az üzletekben kóboroltunk. Történt egyszer, hogy a barátnőm bement egy ruhásüzletbe és én úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom. Mit csináltam közben? Fényképeztem!
Pár különleges képet sikerült alkotnom, mint ezt, a turistákkal, akik keresnek valamit a térképen, valószínűleg a következő úticéljukat. A képet a Kálvin tér közelében készítettem, nem messze az Erzsébet hídtól. Elképesztőnek tartottam, hogy egy utcasarkon, tizenöt perc alatt, olyan sok különleges embert lehetett látni, különböző nyelveket beszélve, idegen kultúrákból. Pont ezt szeretem benne, hogy a világ minden részéről jönnek túristák, de mégis megtartja a magyarságát a város. Mindig otthon érzem magam, amikor Budapestre utazok.
Itt van még egy pár kép. ugyanabból a gyűjteményből:
Egy férfi aki várta zöld lámpát, közben telefonozott és fogott egy szelet dinnyét.
Ez a villamos, amely épp indult az Erzsébet híd felé.
És utoljára, egy kép egy anyával, amely fogja a csecsemőjét, egy másik gyermekkel a háttérben, aki kukucskál. A csecsemő ideges valamitől, mintha félne.
