A fényképezés hobbija alig 24 évesen jelentkezett számomra, pontosabban 2017 nyarán. Addig mindenféle gyenge minőségű képeket csináltam. Egyáltalán nem figyeltem oda a kép összeállítására, a fényre, a szögre, a képzajra. Igazából halvány gőzöm sem volt, hogy mi az. Aztán, valamikor szeptemberben, megrendeltem a második DSLR fényképezőgépemet: egy Canon 450D-t, egy 18-55mm lencsével, ami mellé kaptam egy memóriakártyát és táskát is. A Canon előtt rendeltem magamnak egy Sony Alpha A200-ast, amit nagyon szerettem, de sajnos gond volt a vakujával és a szervizben azt mondták, hogy nem lehet megcsinálni mert nincs rá alkatrész, így visszakaptam a pénzem és vele rendeltem meg a Canon-t.
Eltelt egy pár hónap míg a Canonnal összebarátkoztunk. Lassan kezdtem nézni videókat a YouTube-on, ahol profi fényképészet magyarázták, hogy mi az ISO, a harmadolás szabály, stb. Sok idő eltelt amíg a manuál üzemmódban kezdtem használni a gépet. Addig, inkább az előreállított módokat használtam: a portrét, a makrót, és a tájkép üzemmódot. Íme, pár jobban sikerült képeim, amit a első pár száz képeimből válogattam:
Brassói karácsonyivásár 2017-ben:
Adventi koszorúnk:
Díszek a karácsonyfán:
Ezek voltak a "legjobb" képek az első próbálkozásaimból. Egyik kép sincs digitálisan szerkesztve, akkor még az volt az elképzelésem, hogy a képet nem szabad módosítani, mert hű kell legyen a valósághoz. Most bánom, hogy nem kezdtem a képszerkesztést hamarabb, mert bizony sokkal többet tudtam volna tanulni azóta.
Tehát, röviden, így kezdtem a fényképészet művészetét tanulni és belekezdeni ami most a kedvenc hobbim.
